Átjelölés

Másolás rádlival
Csak akkor alkothatunk igazán tökéleteset, ha a szabásminta minden jelzését átvezetjük a kiszabott részekre. A másoláshoz használhatunk derelyeszaggatóhoz hasonló görgős szerszámot és speciális másolópapírt, amelyen keresztül a rádlinak is nevezett eszköz jól látható nyomot hagy az anyagon. A módszer elsősorban sima felületű kelménél használható. Festékes részével felfelé fektessük az asztalra a másolópapírt. Színt színére fordítva simítsuk rá a duplán kiszabott részeket (pl. a két ujját), és az anyagrétegeket is összefogva gombostűzzük fel a szabásmintát, majd görgessük át a rádlit az összes vonalon és jelen. Vegyük ki a gombostűket, emeljük le a szabásmintát, fordítsuk meg a kiszabott részeket úgy, hogy most az átmásolt jelek legyenek felül, és újra húzzuk át a rádlival az összes vonalat és jelet, amelyek így mindkét kiszabott rész fonákján tökéletesen szimmetrikusan jelennek meg.
Néhány tipp:
• Vastag alátéttel óvjuk az asztal lapját.
• A vonalakat és jeleket mindig az anyag fonákjára másoljuk.
• Az átmásolt jelek csak az anyag fonákján látszódhatnak, ezért a művelet előtt maradék anyagon próbáljuk ki, milyen mély nyomot hagy és nem üt-e át az anyag színére a rádli. Ez különösen a vékony, ill. a bolyhos felületű anyagok (pl. bársony, zsenília, rugalmas plüss) esetében reális veszély. Ha a pöttyözés az anyag színén is látszik, válasszunk más módszert a másoláshoz.
• Végezzünk mindjárt vasaláspróbát is: bizonyos anyagok eltávolíthatatlanul magukba szívhatják a másolópapír festékanyagát, ekkor szintén le kell mondanunk az egyébként kényelmes és gyors rádlis technikáról.

Másolás férccel
Olyan mintájú és szövésű anyagokra, amelyeken a rádli vonala rosszul vagy egyáltalán nem látható, jelölőférccel vihetjük át a varráshoz szükséges jeleket. A fércelés kétségkívül munka- és időigényesebb, viszont kíméli az érzékeny anyagokat és a bármikor eltávolítható jelölés munka közben az anyag színén is látható. Vastagabb anyaghoz hagyományos férccérnát, vékonyabbakhoz elütő színű gépselymet használjunk.
Színt színére fordítva fektessük egymásra a két szimmetrikusan kiszabott részt, és a szabásminta alapján a felső rétegre szabókrétával rajzoljuk be az összes vonalat és jelet. A két réteget összefogva, dupla szálas férccérnával, laza öltéssel, az öltésben hurkokat is hagyva varrjuk át a krétázott jeleket és vonalakat. Húzzuk szét a rétegeket és a kettő között óvatosan vágjuk át a fércelt öltéseket. Az anyagban maradó fonalvégek jóvoltából a jelek így is tökéletesen szimmetrikusan jelennek meg mindkét kiszabott részen.

Néhány tipp:
• Ott ahol szükséges, még a jelölőfércelés előtt erősítsük meg rávasalható közbéléssel a kiszabott részeket.
• A varrásban gyakorlottak a vonalak átjelölése helyett a konfekcióiparban is használatos módon a vonalak két végét a varrásráhagyás rövid bevágásával jelzik. Ez a trükk azonban csak egységes szélességű varrásráhagyás esetén alkalmazható.
• Bizonyos pontokat, például a szűkítők csúcsát két egymásra merőlegesen beszúrt gombostűvel átmásolhatjuk úgy, hogy a metszéspontjuk közepébe kis krétajelet teszünk.
• Hasonló módon akár teljes vonalakat is átjelölhetünk: a vonal kezdetébe és végébe szúrt gombostűk közötti szakaszt ekkor vonalzó mellett húzott krétavonallal kötjük össze.